Kelet és Nyugat találkozása

Japán az Edo-korszakban (1603-1867) szerezte meg klasszikus arculatát. Ebben a periódusban merevedett meg a patriarchális hierarchia, illetve ekkor alakultak ki a klasszikusan japánnak nevezett műfajok, mint a Kabuki és a Bunraku, azaz a bábszínház.

A Meiji-korszak (1868-1912) azonban hatalmas változást hozott Japán zárkózott világába. Kizökken a konfuciánus betagolódás, ahogy áramlik be a Nyugat. Nyugati mintára nekilátnak az ország fejlesztésének, először foglalják törvénybe a nők és férfiak jogait, mely 1945-ig nem egyenrangú. Ez számos ütközést von maga után, hiszen Japán sem képes egy csapásra megváltozni, így a felszín megújul, azonban a régi dolgok megmaradnak éppúgy változatlanul a felszín alatt. A politikai változásokkal párhuzamosan a kultúra is hajlik a reformok felé. Egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek a nyugati stílusok, köztük a nyugati színházak is. A klasszikus műfajok, mint a Nó vagy a Kabuki egyre inkább elitistának számítanak, pedig a Kabuki éppen az arisztokratikus Nó színházzal szemben jött létre még az 1600-as évek végén.