Legyél blogger, ne tolvaj: Linkek, ahol a linkelés kötelesség

Senki sem szereti, ha saját dolgait (írásait, képeit stb.) látja viszont az Interneten olyan közegben, ahol semmi sem utal a szerzőre, meredekebb esetben ahol a posztoló saját magát tünteti fel szerzőnek.

Hogy meg ne vádoljanak engem is rögtön lopással, a cikk forrása, alapja, szíve, lelke itt olvasható.

A cikk szerzője a tolvajlás első definíciójaként rögtön a „rablást” használja, ami ugye magában foglal egyfajta erőszakosságot is. Pedig a tolvajlás lehet csendes, szinte észrevehetetlen is, ahogyan ezt tovább ki is fejti. Lopásnak számít-e, ha valaki a hallott információt – amit nem feltétlenül vele osztanak meg – továbbítja?

A Twitteren például elindult egy mozgalom, hogy ne a blogról blogra vándorló témák blogról blogra vándorló posztjait linkeljék, hanem igenis szánjanak rá időt, kutassák fel az eredeti cikket, és azt linkeljék. Ezzel az eredeti szerzők eredeti blogjait helyeznék előtérbe. Erről az én véleményem annyi, hogy nem látom annak a problémáját, hogy újra és újra megírnak egy posztot, mert ez azt jelenti, hogy átrágják, feldolgozzák a saját szájízük szerint, esetlegesen tesznek hozzá. Akit pedig érdekel a téma, annak ezüsttálcán nyújtanak alaposabb ismereteket – még akár a sokszoros ismétlések árán is. A cikket továbbolvasva megörültem, mert kisebb-nagyobb eltérésekkel a cikk szerzője is hasonló véleményen van.

Az se megoldás, ha egy linkekkel telitűzdelt oldalra linkelünk, retwittelünk. Igyekezzünk mindig az eredeti oldalból kiindulni, úgy sokkal követhetőbb a cikk útja.

A szerző kitért a Posterousszal való viszonyra is. Ha valaki a saját blogjára másol más által írt bejegyzést, majd azt twitteli, az is lopásnak számít – és nem csak a Posterouson. Az eredeti posztot ugyanolyan egyszerűen lehet twittelni, és még csak nem is számít plágiumnak.

Kapunk 4 jó tanácsot, hogy mit ne tegyünk:

1. Ne írjunk meg egy blogot ugyanúgy, tegyünk hozzá valamit, ha posztolni szeretnénk!
2. Jelöljük meg a forrást és tartsuk tiszteletben a szerzői jogokat!
3. Ellenőrizzük, hogy akit linkelni szeretnénk, valóban az eredeti szerző-e!
4. Törekedjünk új, eredeti tartalmat létrehozni!

A cikk számomra kicsit megtévesztő volt, hiszen a címből kiindulva azt gondoltam, hogy az internetes szerzői jogokról lesz szó. A kis „klón” blogok véleményem szerint nem sok vizet zavarnak, inkább reklámok az eredetinek, amit az állandó olvasók úgyis követnek. Eredetiről klónblogra nem hiszem, hogy bárki is áttérne.

Az eredeti, saját tartalom alapból megkérdőjelezhető dolog: hol hallottam, sajátok a fotóim, én éltem át, mesélték, ha mesélték, én hitelesen adhatom vissza? Mindent túl lehet bonyolítani. Szívesen olvastam volna inkább az internetes szerzői jogokról, ugyanis ott érdekes kérdéseket vet fel a „lopás” fogalma. Aki szignó nélkül tesz fel dolgokat – képeket, írásokat stb. -, az elveszti-e a jogait, linkelni kell-e rá? Linkelni kell-e olyan képre, ahol nincs eleve forrás megadva, Interneten többször, sok helyen fellelhető?

Véleményem szerint lopás az, ha valaki konkrét szerzőként feltünteti magát, más azonban ezt figyelmen kívül hagyja – képeknél a szignó lephotoshopolásával például –, elhelyezi saját blogján, honlapján, fórumos profilján. Anonymus pedig ne háborogjon, ha szerző megjelölése nélkül osztja meg tartalmát, műveit, írásait, hiszen aki nincs, attól nem lehet lopni…